A múlt heti sokkoló Chair jelenetről Josh Safrannal beszélgettünk, aki mindenképp leszögezte, hogy Blair nem fél Chucktól, hanem Chuckért aggódik, hogy ilyen állapotban mit tesz majd magával. Erről Leightonnak és nekem is ugyanez a véleményünk. Chuck életében nagy változások fognak bekövetkezni a két órás évadzáró folyamán (Klaudia – az évadzárót két részben láthatjuk: május 10, május 17). Vajon Blair mesébe illő élete megvalósul? És ki a kérdéses hercege? A férfi, aki Európából jött Blair szívét meghódítani, vagy ahogy Serena is mondta, a férfi, akinek egész Upper East Side-i birodalma van?

Kristin: Mi történt pontosabb abban a jelenetben, mikor Chuck megragadta Blairt?
Josh Safran: Szerintem nyilvánvaló, hogy azokban a percekben Blair nem Chucktól félt. Mindig is heves kapcsolatuk volt, így nem hiszem – vagyis inkább azt kell mondanom, hogy nem kellene elhinnünk -, hogy amit kettejük részéről láttunk, helytelen viselkedés volt. Chuck nem akarta bántani Blairt, azért törte be az üveget, mert nagyon mérges volt. De Chuck sosem akarta, és sosem fogja bántani Blairt. Mindketten tudják, és még egyszer hangsúlyozom, hogy Blair nem maga miatt aggódott, hanem Chuckért.

Kristin: Chuckot mindig is a hűvös megfontoltság, és az érzelmi távolság jellemezte. Azonban ebben a jelenetben, teljes mértékben magán kívül volt, és még részeg is volt. Mit fog csinálni?
Safran: Chuck számára ez az évad egy hatalmas harc volt, hogy rájöjjön ki is ő valójában. Az évad elején még Henry Prince-ként találkozhattunk vele, mert már többé nem akart Chuck Bass lenni. Mikor már biztosabb volt magában, akkor úgy érezte, talán újra lehet Chuck Bass. De az évad folyamán újabb törés következett be az életében, azzal, hogy Russel Thorpe felfedte előtte az apja bűnét. Chuck életében most a legfontosabb kérdés, hogy ki is ő valójában. A felemelkedés előtt mindig van egy mélypont, ebben az évadban Chuck is ezen a pályán haladt.

Kristin: Ez már a mélypont volt Chuck életében, vagy még ettől mélyebbre fog süllyedni?
Safran: Most az kellene mondanom, hogy várjátok meg a következő részeket, de mi lehet ettől a helyzettől rosszabb? Az, hogy Chuck a 20. részre, nem pedig a 22. részre érte el a mélypontot, tudatos döntés volt, de még így is van mit tenni.

Kristin: Tehát Chuck most magán kívül van?
Safran: Szüksége volt arra, hogy kicsússzon a kezei közül az irányítás. Néha szükséged van arra, hogy ilyen állapotba kerülj, mert ilyenkor jössz rá, ki is vagy te igazából.

Kristin: Elképzelem, ahogy másnap elmegy Blairhez, és látja, mit okozott. A következő két rész mit tartogat Chuck számára?
Safran: Mindenképpen egy számvetést az életéről.

Kristin:A számvetés sok mindent jelenthet. Talán megint bajba keveredik?
Safran: Nem mondhatok semmit. Viszont a múlt heti rész végén láthattátok, hogy Raina kivel telefonált. Chucknak két gyengepontja van. Az egyik Blair, a másik padig a nagybátyja, Jack Bass. Ráadásul mindketten ugyanabban az epizódban fognak szerepelni. Mi lesz még itt…

Kristin: Chuck mindig is az a fajta férfi volt, aki nem szereti, ha kiszolgáltatott a barátnője számára. Nem szereti, ha mások gyengének látják. A következő két részben láthatjuk Chucknak ezt az oldalát?
Safran: Csak annyit mondok, hogy már mindenki látta azt a képeket, amikor Chuck és Blair székeken ülnek a levegőben. Nem egy álom jelenet, mosolyognak, de most akkor, hogy is van ez???

Kristin: Blair ebben a pillanatban hol áll érzelmileg? Most a herceggel van, de Chuck is megmondta neki, hogy neki – amit mindannyian tudunk -, hogy nem lehet együtt Louis-val (hiszen a Louis-t alakító Hugo Becker egy vendégszereplő). Mit mondott magának (Klaudia – Blair sajátmagának) az epizód végén?
Safran:Blair mindig is hitt a tündérmesékben, és ez az évad is mesékbe illően indult. Mindig is az volt a célunk, hogy Blair egyszer megkaphassa ezt a tündérmesét, de nem szabad elfelejteni, hogy a rózsának még a tündérmesében is van tövise. Talán a múlt heti epizód rózsájának a tövise Chuck volt. De Blair tovább halad, elfogadva azt, hogy a tündérmese még valóra válhat.

Kristin: Sokszor hallottam, hogy „Ha visszamegyünk az évad elejére, akkor láthatjuk, hogy mennyi mindent csináltatok.” Mi, mint rajongók, ha tényleg visszatekintünk az évad elejére, látni fogjuk azokat az „elvetett magokat”, amik valóra fognak válni az évadzáróban?
Safran: Természetesen. Volt egy választásunk, és nem féltük megvalósítani.

Kristin: Ami az évadzárót illeti, szereted függővéggel zárni?
Safran: A 21. és a 22. rész tulajdonképp egy történetrésznek felel meg, amit majd a nézők két részben láthatnak. Egy kicsit nagyobb ugrás lesz, mint a múltban. Mindenképp lesznek függővégek. Viszont abban is biztos vagyok, hogy a következő évad kristálytisztává válik az évadzáróban. Így annak ellenére, hogy a fináléban függővégek lesznek, tisztán érthető lesz, milyen irányba halad a történet, nem úgy, mint a harmadik évad végén, hogy nem tudtuk, mi lesz Chuck sorsa.

Kristin: Ebben a két részes évadzáróban melyik pillanat az, amit már nagyon vársz, hogy a nézők is lássanak?
Safran: Sosem egyetlen pillanat volt. Rossz embert kérdezel, mert én minden történetszálra büszke vagyok, még azokra is, amiket az emberek nem annyira szeretnek, amiket az emberek nem úgy fogadtak, mint ahogy szerettük volna. A jó és a rossz dolgok mellett is ki kell állnunk. Mindkét epizódot nagyon szeretem. Az évadzárók mindig nagyon szórakoztatóak számunkra, mert együtt mindig visszanézzük, mit is tettünk. Az egyetlen dolog, amiért szomorú vagyok az az, nem egyszerre kerül adásba a 21. és a 22. rész, hiszen kiegészítik egymást. Ugyanakkor ilyenkor a nézők helyében is szívesen lennék, hiszen a 21. rész függővéggel zárul. Egy hét várakozás nagyon szórakoztató is lehet: nekünk ez a luxus nem adatik meg, ugyanis mi már tudjuk, mi fog történni. Lesznek szép és izgalmas pillanatok, úgy érzem olyan, mintha a kör bezárulna. A tavalyi évadzárót a kétségbeesés jellemezte, hogy mi lesz Chuckkal és Jennyvel. Az idei pedig inkább hasonlít egy izgalmas utazásra, ahol találkozhatunk felemelő és szomorú pillanatokkal, de nem feltétlenül zárul kétségbeeséssel.